Galapagos szigetek

A világ legcsodásabb helyei

A szigetek leghíresebb állatai a galápagosnak nevezett galápagosi óriásteknősök vagy elefántteknősök (Geochelone nigra) – és persze a szigetről szigetre különböző Darwin-pintyek, amik valójában nem is a pinty- hanem a sármányfélék– és mára a világ legalaposabban tanulmányozott vadállatai közé tartoznak. Különlegesek az itt élő leguánok. Itt él a galápagosi medvefóka (Arctocephalus galapagoensis).

További madárkülönlegessége a kéklábú szula (Sula nebouxii), de itt fészkelnek a galápagosi albatroszok (Phoebastria irrorata) és igazi különlegességek a galápagosi pingvinek (Spheniscus mendiculus).

A szigetek körüli vízben egyebek közt tengeri leguánok (Amblyrhynchus cristatus), a szárazon pedig varacskosfejű leguánok (Conolophus subcristatus) élnek.

A partok csapadékszegények, ott a növényzet szárazságtűrő kaktuszos bozót. A nagyobb szigetek belsejének hegyoldalait már 1000–2000 mm csapadék öntözi, így ott kialakulhatott a trópusi esőerdő.

1968-ban a szigetek 98%-a a nemzeti park része lett. 

A Galapagosi óriásteknős

A szigetek szélsőséges éghajlati viszonyaihoz nagyszerűen alkalmazkodtak. A hűvösebb órákat az alacsonyabban fekvő, lávafelszínű területeken töltik. Itt azonban gyér a növényzet, ezért a hőmérséklet emelkedésével a magasabban fekvő, buja növényzetű szigetrészekre vándorolnak. Növényevő állat, főként fűvel és levelekkel táplálkozik, olyan felfegyverzett növényeket is „megtámad”, mint a csalánfélék és a manzanillo-fák. Ez utóbbi valósággal égeti az emberi bőrt, de a páncélosoknak nem tud ártani, a termése kedvelt csemegéjük.

Az óriásteknősök nem a gyorsaságáról híresek, mindössze 0,25 km/h-val sétálnak. Az óriásteknősök napi vándorlásuk során ugyanazt az ösvényt használják. Állatkerti megfigyelések szerint meghatározott sorrendben mennek alvóhelyükre, amelyen belül minden egyed saját területet foglal el. Körülbelül 16 órás szendergés után indulnak ki a külső kifutójukba, szintén meghatározott, de fordított irányú sorrendben, mint befelé. Vagyis az hagyja ott legutoljára a házat, aki legelőször lépett be. A természetben is megfigyelték, hogy összehangolják a napi vándorlásukat. Az évek során több ezernyi teknősláb által legyalult ösvények valóságos országutakká válnak. Fontos, hogy ezeken járjanak, mert a legrövidebb utat jelzik a ritka vulkanikus tavakhoz, az ösvényekről letérve valószínűleg eltévednének. A sorrend a szociális rendszer és dominancia-viszonyok meglétét is jelzi.

A nőstények illatanyagokkal jelzik fogékonyságukat január és augusztus között. Mikor a hímek a levegőt szimatolva erről tudósítást kapnak, felkerekednek megkeresni az illat forrását. A találkozást a hím heves udvarlása követi, amely gyakorlatilag azt jelenti, hogy rámászva mozgásképtelenné teszi, majd párzik vele. A nőstények júniustól decemberig több alkalommal ásnak fészket, amelyekbe egyenként átlagosan 10 tojást raknak. A tojások lerakására az alacsonyabban fekvő napos területek a legmegfelelőbbek, a nőstények rendszerint a megszokott fészkelőhelyükre térnek vissza. A lerakott tojásokat a nőstény gondosan betemeti, majd a nap melegére bízza a költésüket. A hőmérsékletviszonyoktól függően 3-8 hónap alatt kelnek ki a kis teknősök. A gyámoltalan, de korán önállóságra kényszerült fiatalok közül csak nagyon kevesen élik meg az első tíz életévüket. A nagyobbra nőtt teknősöknek azonban már nincs természetes ellensége, így akár 120-200 évig is élhetnek. A legöregebbnek tartott egyed Harriet, egy ausztrál állatkert lakója, aki 1830-ban született.

Tengeri leguán

A hím testhossza 130 centiméter, a testtömege 1,5 kilogramm, a nőstény 60 centiméter hosszúra nő meg. A tengeri leguán szürkészöld színe nászidőszakban vörösre változik. A hőmérséklet hatással van színükre: a hideg tengerből kimászó leguánok majdnem feketék, csak napozás után nyerik vissza rendes szürkészöld színüket. Testfelépítésük és háti tarajuk a többi nagytestű leguánéra hasonlít, de farkuk robosztusabb és oldalról lapított.

Mivel a víz alatt tengeri moszatokat legelnek, sómirigyük van, ami kiválasztja szervezetükből a táplálékkal szükségszerűen legelt sót. Napozás közben fehér pára formájában folyamatosan csapódik ki a só ezekből a mirigyekből.

A tengeri leguánok nappal aktívak és a szaporodást követően fészekaljanként 2-3 tojást raknak, melyekből később kikelnek az utódok.

Képek

Galápagosi medvefóka

Kéklábú szula

Galápagosi pingvin

Varacskosfejű leguán

Galápagos zászlója

Videók

A videó a youtube-ről származik